Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit sem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Amennyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk. A emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.
Tudom, hogy tudod, tudom, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Mert a természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
